Rólam
1932-ben születtem nincstelen, cselédsorsú családban Hajdúnánáson. Iskoláimat is ott végeztem. Az Állatorvosi Egyetem elvégzése után 1956 tavaszán Hajdúböszörményben kezdtem meg tanult szakmám gyakorlását és ismerkedést egy másik város - bizonyos szempontból egészen más mentalitású - lakosaival.
Valamiféle művészkedő hajlam mindig motoszkált bennem. Már gimnazista koromban szobrászkodással próbálkoztam. Később - böszörményi és más festőkkel együtt - kiállításon is szerepeltek szobraim a debreceni Déry-múzeumban.
1956 nyarán megnősültem. Gyermekeink: Imre (1957.), Sándor (1960.), Éva (1962.), Sarolta (1962.). Éltük a nagy család boldogságos életét. Feleségemnek bőven volt teendője itthon a gyerekek és az állatorvos férje körül.
A 6o-as évektől egyre-másra előkerültek rejtekhelyükről a kis 8 mm-es filmkamerák (mert ha nem dugták volna el, elkobozták volna). Egy ilyennel ismerkedhettem meg egy debreceni orvos kezében, majd láthattam a vele készült felvételeket. Megbabonázott. Egy pap barátom kis kamerájával már magam is készíthettem felvételeket. Hamarosan kiderült, hogy itt, a böszörményi tanács művelődési osztályán is van egy ilyen filmkamera, amit használatra megkaptam.
1962-63 körül a város főterén óriási munkálatok folytak (közműfektetés, útátrendezés, stb.). Felvételeket készítettem a "nagy tempójú" munkálatokról és "Rendezik a főteret" címmel filmet készítettem az ügyről. (Szívfájdalmam, hogy ez a múzeumba leadott film elveszett.) Tetszett a város akkori vezetőinek és ettől kezdve nyersanyagot vásárolhattam, később pedig rendszeresen kaptam egy jelképes tiszteletdíjat is, biztatásképpen.
Először éreztem, hogy a filmmel én is tudok mondani másoknak is valami fontosat. Közben természetesen végeztem az állatorvosi munkámat, ami azzal járt, hogy megismerhettem az embereket, láttam életkörülményeiket, örömüket-bánatukat. A 6o-as évek közepétől kezdődött meg a tanyák pusztulása (pusztítása!), "Tanya 1024" címmel emléket állítottam egy tanyasi öreg házaspárnak. Varga Béla bátyám (megyei MOKÉP) biztatására a filmet beneveztem az éppen soron következő Országos Filmfesztiválra. Az ezüst díj elnyerése végtelenül boldoggá tett és elkötelezett, azóta (1966.) minden országos fesztiválon és területi szemlén részt veszek, legtöbbször valamilyen eredménnyel.
Eddig 45 díjazott filmem van, többet bemutatott a tévé országos adásban. (A Magyar Televízió Háló című magazinja félórás riportműsort készített velem.) Ezeket a munkákat szerzői filmeknek nevezném, hisz bár zömmel dokumentumfilmek, de a témaválasztással a szerkesztéssel a felmutatáson túl is akartam mondani velük valami fontosat. Általában sikerült. Ezekkel párhuzamosan megörökítettem híradószerűen a város elmúlt 45 évének mozgalmi életét is. Ma már ezek fontos kordokumentumok.
Pár év óta természetesen videóra dolgozom én is. Itt meg kell említenem Molnár József és Lázár Imre nevét, mert segítségükkel juthattam hozzá az új technikákhoz. Régi filmjeimet is videóra másoltam, amelyek ma már Lévai Antal hathatós és szakszerű segítségével DVD-re archiválva szolgálják a későbbi nemzedékek tájékoztatását. Minden filmem a saját "gyermekem". Tudom, nem mindegyik azonos értékű, mégsem tudok kiemelni egyet sem közülük.
Majd az utókor megteszi.
Hajdúböszörmény, 2006. december 9.
Dr. Oláh Imre